Hegesztés-i eljárások
A legtöbb hegesztés-i eljárás magas helyi hőmérséklet létrehozását igényli annak érdekében, hogy biztosítsa a fémek egyesítését. A hőforrás típusát gyakran, mint az eljárás típusának elsődleges leírását használják, pl. gáz-hegesztés, ív-hegesztés.
A hegesztés egyik legfőbb problémája, hogy a hőmérséklet emelkedésével a fémek reakciókészsége a levegővel egyre növekszik. Az atmoszféra támadása ellen a forró fém számára kialakított védelmi eljárás a második legfontosabb megkülönböztető sajátosság. A módszerek a porfedéstől, mely védő salakréteget képez, a védőgázig terjed. Bizonyos esetekben a levegő vákum segítségével teljesen eltávolításra kerül.
Egyes eljárásokat kimondottan különleges felhasználásokra fejlesztettek ki, míg mások rugalmasak maradnak és a hegesztési tevékenység széles körét lefedik. Annak ellenére, hogy hegesztés-t elsősorban azonos, vagy akár eltérő fémrészek egyesítésére használják, az elhasználódott és sérült alkatrészek javítása és felújítása is egyre gyakoribb.
Ugyancsak növekszik az új részegységek kemény felrakó hegesztése is, miáltal a felület korrózióval, kopással, külső hatásokkal és koptatással szembe ellenállóvá válik.
Az először a 19. század végén megjelent ívhegesztő eljárás azóta is a legnagyobb és legszélesebb körben használt hegesztési mód. Mint azt a neve elárulja, a hőforrás a villamos ív, melyet az összehegesztendő darabok és a fém elektróda között hoznak létre. A hővé alakított villamos energia mintegy 7 000 °C (10 000 °F) hőmérsékletű ívet hoz létre, mely a fémek megolvadását és egyesülését teszi lehetővé.